Green Pink fanfiction

****
- Szia! – ül a fekete hajú lány mellé egy elég hanyagul felöltözött vörös.
- Szia ...– néz rá kicsit furcsálkodva, de mintha mi sem történt volna, szürcsöli tovább italát.
- Szereted… a szexet? – gyújt rá egy cigire a zöld szemű, miközben le sem tudja venni szemét a barna szempárról.
Az italába majdnem belefulladó és a székkel majdnem hátraeső lány nagy szemekkel pislog a dohányzóra jó pár pillanatig, és nem tudja hova tenni a kérdést. Van annyira gátlástalan, hogy….?
- Igen. – pillant oldalra egy enyhe pírrel az arcán, mire egy kinyújtott kezet kap válaszul.
- Green.
- P-Pink – ráz vele kezet izzadó tenyérrel.
****
Leül az ágy szélére, és nézi Pinket, aki meg sem mozdul, alszik békésen. Mintha halott lenne. Bár… ahhoz túl forró a teste, és túl sokat lélegzik. Egyik kezével végigsimít az alvó derekán, egészen fel a válláig, majd vissza, és lehajol hozzá, hogy egy apró csókot leheljen ajkaira, mire a lány elkezd éledezni.
- Nh… Green…. – ásít egyet, és megdörzsöli a szemét, hogy kimenjen belőle az álom. – Mész?
- Ja – mosolyog le rá a vörös, és fölé hajolva ad a szájára még egy csókot, amit most viszonoz is a másik. – Hat előtt ne várj.
- Nem foglak – simít végig a zöld szemű arcán Pink, majd visszahunyja szemeit – De nehogy megint a sittről hívj fel, mert felőlem ott rohadhatsz meg!
Green felnevet, majd feláll az ágyról, előveszi a fiókból fegyverét, és az övtáskájába teszi.
A fekete hajú lány visszahunyja szemét, és pár perc múlva már visszazuhan az álmok édes fellegei közé.

****
- Mi a munkád? Nem a kamura vagyok kíváncsi… hanem… hogy tényleg… mit dolgozol… – kérdi mosolyogva Pink, a fölé tornyosulót, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy a lányról a nadrágot hámozza le.
- He? – pillant fel értetlenül, és kicsit bamba fejjel, majd mint aki meg sem hallotta folytatja a munkáját.
- Green! – szól rá, és kezébe veszi a másik arcát, hogy erőszakkal a figyelmet magára terelje. – Esténként jársz el itthonról… tiszta lőporszagod van, és álmatlanul forgolódsz…
- Tippelj… - suttogja némán, mire Pink összeszorítja ajkait, és kicsit riadtan néz fel társára.
- Ki szabad mondanom? – nézi a zöld szemeket, és pár perces szemezés után felsóhajt, mert tudja, hogy a válasz a „nem”. – Szeretlek. Még ha ki is irtod a fél világot – mosolyodik el halványan, majd közel hajol a lányhoz, és lágyan megcsókolja.
****

Elnyűtt bakancsa gyors iramban rója az utcákat, hogy minél hamarabb a találkozó helyszínére érjen. Délután esett, szóval az egész város olyan még, mint egy hatalmas pocsolya. Jobban összehúzza magán a bőrdzsekit, mert ugyan tavasz van, azért az éjjelek még mindig elég hűvösek.
Az éjszaka csendjét a főúton elhaladó autók hangja szakítja meg, a sötétséget pedig a homályosan pislákoló lámpák fénye. Mint egy látomás ilyenkor a város. A jól megszokott út is máshogy fest éjjel…

****
Hangosan nyög fel, lehunyt szemekkel a barna hajú lány, megszorítva maga mellett a párnát, a takarót, bármit, ami a keze ügyébe kerül, miközben torka szakadtából üvölti Green nevét.
A vörös hajú végigcsókol a combjain, fel a csípőjén, a hasán, mellén, vállán, nyakán, és végül a nyakához hajol hogy megcsókolja a magáról nem tudó, lihegőt.
- Szeretlekh…. – búgja a fülébe, és finoman simogatja az alatta fekvő izzadt testet.
- Gree…h…hh… - motyogja kábán Pink, és remegő karjaival szorosan magához öleli a fölé tornyosulót.
****

A városszéli vonatsíneknél van a találkozó. Green késve bár, de megérkezik, ahol már várja a megbízója. Egy magas, öltönyös, kalapos figura, arca alig látszik a balladai félhomályban. Messziről egy gőzös hangja süvít fel, majd elhallgat, és már csak a vonatrobogás hallatszódik, a kóbor kutyák kórusa mellett.
- Ő lenne az – nyújt át a magas férfi egy borítékot a lánynak, miután megbizonyosodott róla, hogy ő e az, akit várt.
Green kibontja a csomagot, amiben egy adatlap van a kivégzendő férfiról. Harmincas éveiben járhat, afroamerikai, elég magas, egyedülálló, és egy Bronxi maffiaügyletbe bonyolódott bele. A lány még egyszer felnéz a kalaposra, de aztán meghűl ereiben a vér.

****
- GYŰLÖLLEK! – kiáltja Pink, és Greenhez vágja a párnát, a távirányítót, és még megannyi dolgot, ami az útjába kerül.
- AZ REMEK, MERT ÉN IS TÉGED! – hangzik a válasz a vörös szájából, és próbál kitérni a fölé repkedő tárgyak elől. – NEM HISZEM EL, HOGY MEGINT BERÁGTÁL!
- DE…KÉPZELD EL BERÁGTAM… SŐT MI TÖBB KI IS NYÍRNÁLAK HA LENNE MIVEL!
- HÁT AKKOR TEDD MEG BAZDKI!
- UTÁLOM, HOGY LESZARSZ ENGEM!
- DE NEM SZARLAK LE!
- DE LESZARSZ!
- BAZDMEG MOSTMÁR! – lép elé, megfogja mindkét csuklóját, a falhoz szorítja, és úgy néz a szemeibe szigorúan.
- A KURVA ANYÁD! – üvölti, és próbál szabadulni a szorításból.
- SZERETSZ ENGEM!
- M- Mi? – dermed meg és úgy néz a zöld szemekbe.
- Szeretsz…. – sóhajt fel, majd közel hajol hozzá, és egy lágy csókot lehel a lány ajkaira, aki meg sem tud moccanni.
- Szere…. Haragszok…. – regulázza meg magát, és oldalra pillant morcosan.
- Szeretsz.
- Nem!
- Szeretsz.
- Én….
- Sze…
- …retlek… GASH! HÜLYE IDIÓTA - vágja képen, majd átkarolja a nyakát, és hevesen megcsókolja.

****

A fémgolyó úgy hatol át a húsán, mint kés a vajon, átlyukasztva mellkasát. Majd még egy, és még egy lövés, és csend.
A magas, kalapos férfi sietve fut el a helyszínről, hátrahagyva a fegyvert, amivel a halálos sebeket ejtette a lányon.
Térdre rogy, és homályos tekintettel nézi az elmosódó tájat, miközben olyan érzése támad, mintha mellkasa ki akarna szakadni a helyéből. A meleg vér lassan megindul szájából is. Utolsó leheletével még felnéz az égre.

****
- Olyan rossz, hogy itt a nagyvárosban nem látni a csillagokat – karol bele társába Pink, és úgy sétálnak tovább a fülledt nyári utcán.
- Vidéken szépen látszanak – mosolyodik el Green, és ő is felnéz az égre, ami úgy fest, mintha feketére meszeltek volna.
- Mindegy… vidék szar, a város a király! – nevet fel, mire Green csak megcsóválja a fejét mosolyogva.
- Ha te mondod….

****

Mindenén elönti a meleg, majd kiveri a víz, és ahogy a vér elhagyja testét, úgy kezd el egyre jobban fázni. Könnyektől nedves pillái egyre nehezebbek, testét már nem tudja megtartani, és pár pillanaton belül már a földön hasal, a porban, tehetetlenül, fájdalmak közepette. ~Nemsokára meghalok~ fut végig az agyán, és még inkább megindulnak könnyei. Nem láthat már többet semmit. Utolsó pillanatait egy ilyen ronda helyen kell eltöltenie.
De ami a legjobban fáj neki, hogy Pinket sem láthatja többé.

****
- Green…. – néz fel rá könnyektől csillogó szemekkel. – Ne hagyj el…. Ne halj meg…
****
A levegőt egyre nehezebben veszi, tüdejét lassan teljesen ellepi a vér.
****
- Ne hagyj itt…. Ne…
****
Lassan lehunyja szemét. Vesz még pár levegőt nehezen, halkan, majd örökre elnémul a hideg földön, egyedül... magányosan.

Kínzó vágy - ( Matt x Mello x Near) 6.rész

- MÉGIS MI A FASZT CSINÁLSZ, TE GNÓM TÖRPE?? - förmed rá Mello Nearre, és ellöki magától, majd egy tőrt szegez a nyakához, amit a bokája mellől vett ki - imádkozz!

- Gevanni... - szól monoton hangon Near.

- Azt hiszed, meghall? - széles vigyor.

Hirtelen beront a terembe Gevanni, és rálő Mellora.

Eltalálja a vállánál.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! - hatalmasat üvölt a szőke hajú fiú a fájdalomtól, és idegből nekiront Gevanninak, aki a váratlan támadástól a földre kerül, és elájul.

Kihasználva, a tétlen helyzetet a szőke megpróbál elmenekülni, maga mögött hagyva Neart és az eszméletlen testőrt.

Rohan kifelé, mint az őrült.

A lépcsőn és a folyosókon, ahol végighalad, a földön mindenütt az ő vére van.

Eközben Near próbálja felébreszteni Gevannit, aki miután magához tért azonnal ment volna Mello után, de Near visszatartotta.

- Hagyja csak. Ha akar még valamit, visszajön. Most felesleges ilyen dolgok miatt kockára tenni az életünket.

- De Near... - néz kikerekedett szemekkel az idősebb.

- Nem mondtam elég világosan? - néz rá komolyan.

- De. Értettem. Akkor én most megyek. - feláll a földről - nemsokára itt lesz Lester. Majd ő... Viszlát. - mondja komolyan, és kimegy a teremből.

Mello végre kiért az épületből, és ahogy csak tud, rohan az autó felé.

A vállát fogja közben.

Minden egyes mozdulat kész kínszenvedés.

De most csak arra tud gondolni, hogy minél gyorsabban el kell tűnnie innen.

Beszáll a kocsiba, nagy nehezen beindítja, és elhajt.

Végigszáguld a városon, hatalmas robajjal.

Mindeközben Matt leunja a fél életét.

Ide-oda járkál a lakásban.

Már a hentai sem köti le, úgy, mint az első 3 menetben.

A sör is kiürült.

Kaja sincs.

Matt egy kicsit már be van állva.

- Ha hazaér Mello, kiherélem! - morfondírozik hangosan, mikor kopogtatnak. - ha te vagy Mello, akkor azt ajánlom, vegyél fel, egy ágyékvédőt, mert nagyon fog fájni!

Odatrappol az ajtóhoz és kinyitja. Teljes ledöbbenésére nem Mello áll ott.

- Szia szivi! - érkezik a köszöntés egy gyönyörű lány szájából, aki az ajtófélfának dőlve nézi a meglepett fiút.

- Bocs... ismerjük egymást? - kérdi furcsálkodva a vörös.

- Ugyan Matt, ne bolondozz! - meglobogtatja szőke hosszú haját, és közelebb lép Matthez - Én vagyok az. Tudod. Jenny. A barátnőd.

- Ööö... jah, persze! - kap a fejéhez, de legszívesebben elsüllyedne. - mi keresel itt? - kérdi komolyan.

- Téged édes! - még közelebb lép hozzá, és megfogja Matt vállait. - azt mondtad, ha megint erre járok, ugorjak be egy kis szexre. - megpuszilja Matt nyakát - hát itt vagyok - huncut mosoly.

- Aha... - eltolja magától - figyelj, most az van, hogy... hogy most együtt vagyok valakivel. És őt én szere...

- Ó Matt! Ne röhögtess már! - vág a szavába a lány. - te meg a szerelem! Két külön fogalom, édesem! Nah, ne kéresd magad! A csaj biztos tudja, milyen vagy! - csókolja Mattet, közben elkezd megszabadulni a ruhadarabjaitól.

- MATT! - szólal meg egy harmadik hang.

A név tulajdonosa leszedi magáról a lányt, és a folyosó végére pillant, ahol Mello áll teljesen lefagyva.

- Hogy van képed te faszkalap!? - kiált a szőke fiú, és várja a választ, de legszívesebben elhúzna.

- Hé, Matt! Azt hittem, hogy legalább csaj az illető. No de sebaj, hármasban is csinálhatjuk - fordul hátra a szőke lány.

- Mello... - szól a fiú után Matt, de addigra már a név tulajdonosa kitrappolt az épületből.

Mivel messze volt Mello, a vörös nem láthatta, hogy megsérült.

- Nos? - néz Mattre a lány.

- Nem értem mit drámázik. Ha nagyon akar, majd visszajön. Amúgy is... ő már egyszer lelépett. A fasz fog utána mászkálni, mikor itt van egy ilyen gyönyörűség - elmosolyodik, és megcsókolja a lányt, közben ő is elkezd megszabadulni a ruhadarabjaitól.

Lassan, de biztosan eltámolyognak az ágyig.

Matt elővesz a fiókból egy zacskó füvet.

- Kérsz? - kérdi mosolyogva.

A lány csak bólint, és elvesz egy szívószálat az asztalról, és elkezdik felszippantani az anyagot.

Mikor már mindketten alaposan beálltak Matt rámászik a lányra, aki kicsit izgatottan, de annál nagyobb tűzzel csókolja a fiút, ahol éri.

Most Matt nem gondol senki másra, csak magára.

Talán a fű miatt.

Talán, mert nem akarja, hogy Mello mégegyszer elhagyja.

Talán, mert annyira fáj neki, hogy szeret valakit, hogy jobbnak látja, ha elfelejti.

Vagy talán mindezért egyszerre.

Eközben Mello már az ájulás szélén áll.

Támolyog az utakon.

Végül leül egy sarokra.

A vállából még mindig folyik a vér.

Borzasztóan fáj a seb.

De még jobban fáj neki, amit Matt tett vele.

Mindvégig bízott benne.

Nem volt pillanat, amikor megingott volna a bizalma.

De most már úgy érzi mindegy.

A vér lassan elapad, de már túl sokat vesztett, úgyhogy lábraállni sincs ereje.

Egyre hangosabban kezd el szuszogni, mert az agya nem kap elég vért.

Egyre fáradtabb.

Egyre jobban érzi úgy, hogy szeretne meghalni.

Egyre jobban...

Egyre jobban vágyik valaki után...

Kínzó vágy.

Fájdalmas.

Mindent elemészt.

A tudat, hogy vége.

Ott van melletted, mégsem éred el.

Ott van tőled pár méterre, mégsem lehet a tiéd.

Csak ki kéne nyújtanod a karod...

Csak utána kéne nyúlnod, és azt mondani ’’várj...’’

De nem.

Valami nem engedi.

Talán éppen ez a vágy húz vissza.

Talán éppen ezt az érzést vártad, hogy eljöjjön.

Talán pont ezt, amit még sosem éreztél.

Talán.

A körvonalak lassan elhomályosulnak Mello előtt.

Az utcán elhaladó járókelők egy árnyjátékhoz hasonlítanak.

A szél, ahogy az arcához ér, már nem simít rajta úgy végig, mint pár perccel ezelőtt.

A városi moraj lassan tompulni kezd.

A fények játéka egyre sötétedik.

A pillantásai lassulnak.

Egyre nehezebben veszi a levegőt.

Csak néz maga elé.

És elmosolyodik.

Most...

Igen most végre.

Most végre vége.

Még soha nem tette ezt vele senki.

Miközben ő már annyiszor megbántott embereket.

Fel sem fogta ezt a fájdalmat.

Ami nem fizikai.

Oly sok mindenkit hagyott már ott.

És közülük kettőt szeretett is.

Vagy talán még most is szereti őket.

Hirtelen egy kéz jelenik meg a semmiből, és Mello felé nyúl.

Remegve bár, de a szőke fiú kinyújtja a kezét, de már nincs ereje megfogni a másik kezet, és elájul.

Pár óra múlva felkel, és nyugtalanul néz körbe.

Egy fehér teremben van.

Vagy inkább szobában.

A neonfény a szemébe süt.

Odakint már kezd sötétedni.

Óvatosan felül.

Forog körülötte minden.

A vállához kap, amibe hirtelen iszonyatos fájdalom nyilall.

Meglepődötten veszi észre, hogy be van kötözve a sebe.

Jobban körülnéz, és látja, hogy egy hotelszobában van.

És a szoba nem is fehér.

Talán csak a képzelete játszott vele.

Neon sincs sehol, csak két éjjelilámpa.

Leszáll az ágyról, és odatámolyog az ablakhoz.

Kinéz rajta.

Odakint ismét esik az eső.

Hirtelen az emlékek megrohamozzák.

A lábából kimegy az erő, és az ablaknak dőlve összerogyik.

Az arcát a kezébe temeti és elkezd folyni a könnye.

Hirtelen valaki megérinti a vállát.

Riadtan néz fel, de az illető mögötte áll, nem láthatja az arcát.

Arra gondol, hogy Matt az.

Hogy talán félreértés volt, és most ki akarja engesztelni.

Meg akarja magyarázni a történteket.

Arra kéri, hogy jöjjön vissza hozzá, és mindent felejtsenek el.

Mello elmosolyodik, és hátrafordul, de amint meglátja a megmentőjét, lefagy az arcáról a mosoly.

Az arcot fehér fürtök szegélyezik, és komoly, rezzenéstelen mimika.

- Jobban vagy? - érkeznek a fájó szavak, amik normális esetben nem lennének bántóak, de most... most valahogy fájnak, mert nem annak az embernek a szájából törnek elő, akitől Mello várná azt.

- Near... - néz a fiúra könnyes szemmel - ... igen. - hajtja a le a fejét, és a szőke tincsek belepik az arcát.

- Hozzak valamit? Egy pohár vizet? Vagy éhes vagy? Még mindig szereted a csokit? - Near, mintha teljesen megváltozott volna. Valami furcsa melegség árad a szavaiból. - vagy most szeretnél egyedül lenni? - feláll, de valami visszahúzza.

- Csak maradj egy kicsit itt... - szorítja Near csuklóját, de még mindig nem néz rá.

- Re... rendben. - letérdel Mello elé, és csak nézi.

- Near! - néz fel idegesen - te tényleg szeretsz engem? - a szavai megremegnek.

- Igen. - érkezik a monoton, de mindent elmondó szó.

- És... ha azt mondanám, hogy... én is? - a kezét Near vállára teszi.

Néma csend.

Egyikőjük sem bír szólni egy szót sem.

Near azért, mert nem hiszi el, hogy el fog tűnni az a kínzó vágy, ami éveken keresztül gyötörte.

Mello azért, mert igazából fájtak nekik ezek a szavak.

Nem szerette teljes szívéből Neart.

Nem is nagyon akart tőle semmit.

De most...

Most, hogy ennyire el van keseredve képes kihasználni másokat, csak hogy enyhítse a fájdalmát.

Ezt nem nagyon tudja megemészteni, de úgy gondolja, hogy legalább egy ember szeresse őt.

Hogyha, már akit ő szeret, nem szereti.

A szőke hajú lassan közel hajol Nearhez, akinek most veszi észre az arcán a reggeli ütés nyomát.

Végigsimít az arcán, és mélyen a szemébe néz.

Near megfogja Mello kezét, és komolyan fordul a fiú felé:

- Tudom, hogy nem engem szeretsz... tudom, hogy még mindig Matt... Matt... még mindig Matt... - nem jönnek a szavak a szájára.

De Mello nem is várja meg, hogy befejezze a mondatot.

Közelebb hajol hozzá, és finoman hozzáérinti az ajkait Near ajkaihoz.

A fehér hajú fiú viszonozza a csókot, és karjait átfonja Mello dereka körül.

- ÁÁÁ! A FEJEM!! - ül fel az ágyon Matt, aki ebben a pillanatban ébredt fel. - Hogyazakurva... - elkezdi dörzsölni a szemeit, amik égnek mint a fene. Riadtan néz maga mellé az ágyra, de nem lát ott senkit.

- Nah, végre felébredtél, szívem! - szól egy hang az ajtóból. - én most megyek, ok? Köszi a hancúrt, meg a füvet, nah, pá! - azzal az elegáns mozdulattal, ahogy bejött úgy távozott is a lakásból.

- Ó anyám! - fogja a fejét, mert elkezdik megrohamozni az emlékek - mi a szart csináltam? Most aztán Mello rohadt pipa lehet! Azt a kurva... De várjunk csak! Én megbocsátottam neki, mikor ő annyi emberrel lefeküdt. Meg elhúzott tőlem a rákba, még az árvaházból. Meg most is, elvitte a kocsimat! Hát.. én nem fogok utána kóborogni! Amúgy is sötét van! - ezt mind Matt megbeszélte magával.

Kínzó vágy.

Mostmár ketten szenvednek tőle.

És egy valakinek eltűnt az életéből.

Talán csak egy ideig tart ez az állapot...

Talán sosem fog megszűnni.

Talán.

Kínzó vágy - ( Matt x Mello x Near) 5.rész

- Matt normális vagy? - érkezik az ismerős hang.

A vörös lassan kinyitja a szemét, és meglátja, hogy valóban mi is folyik ott.

Mello egy fegyvert szegez Nearre.

Near pedig csak áll ott bambán hol Mattet hol Mellot nézve.

- Dehát... ti... én... az a két fickó... - lassan leengedi a fegyvert. - Mindegy. - lehajtja a fejét és elindul kifelé - majd... megvárlak a kocsinál.

- Rendben. - néz Matt után a szőke hajú. Mikor kimegy, felhúzza a pisztolyát, és ismét a kisebbre szegezi - ok, Near, akkor most szépen kiköhögöd, mit tudsz Yagami Lighról és Amane Misáról.

- Nem tudok semmit. - letérdel és elkezdi a haját babrálni.

- Na ne szívass! - belelő a plafonba.

- Mello. Nyugodtan lelőhetsz, ha téged az boldogabbá tesz. De megismétlem, nem tudok semmit róluk.

- Hö... - leengedi a fegyvert - akkor majd magamtól rájövök, és most én fogok nyerni. - halvány, alig látható mosoly.

- Rendben. - széles mosoly.

Mello lassan kisétál a teremből magára hagyva Neart. Miközben megy lefele a lépcsőn, még mindig Near szavaira gondol, amiket még azelőtt mondott neki, hogy Matt rájuk rontott volna. Előveszi a fényképet, és elkezdi nézni a hátulján az írást.

De a gondolatot próbálja kiverni a fejéből, és másra gondolni.

Elkezd rohanni kifele.

Lassan kiér az épületből.

A cipője halkan kopog a járdán.

Befordul a sarokra, ahol már az autó áll.

Matt a járműnek támaszkodva szívja a cigit.

Mello nem szól semmit, csak beszáll.

A vörös elnyomja a cigit, és ő is helyet foglal.

A kocsi felbúg.

Elhajtanak.

Senki nem szól semmit.

Ismét csend van.

De béke semmiképp sem.

A feszültség a levegőben...

A rádió halk zöreje...

Talán emiatt nincs béke.

Talán.

Lassan felkel a nap is. A sugarak betörnek az autó ablakán, és legyőzik a sötétséget.

Matt felteszi a szemüvegét.

Még mindig nem szól senki semmit.

Pár perc múlva megérkeznek.

Némán kiszáll mind a két fiú, és egymás után felmennek a lakásba.

Még mindig csend.

- Mello... - szólal meg végül Matt, miután elterül az ágyban ruhástól - mondott neked valamit Near, amin felhúztad magad? - leveszi a szemüvegét és bedobja a sarokba.

- Nem. - leveszi a felsőjét, és a szennyesbe dobja. - Miért?

- Nem szoktál fegyvert szegezni emberekre a semmiért - leveszi ő is a felsőjét.

Mello nem szól semmit.

Egy idő után a vörös megunja.

Feláll, és odamegy Mellohoz, aki a konyhában főzi a kávét, háttal neki.

- Mello... tudo... - elakad a szava, mikor meglátja Mello arcát. Mindkét szeméből folyik a könny. - Sírsz...? - kérdi óvatosan.

- NEM, BAZDMEG! MOSOGATOK! - csattan fel a szőke.

- OK, BAZDMEG! AKKOR ROHADJ MEG A MOSOGATÁSODDAL! - idegesen betrappol a fürdőszobába, és erőből becsapja az ajtót.

Megengedi a vizet.

Leöltözik, és beül a kádba.

Ismét csend van.

A csendességet csak a víz zúgása töri meg.

Eközben a konyhában Mello nézi, ahogy csöpög a kávé a csészékbe.

Halkan fortyog a víz.

Még mindig könnyezik.

Near miatt is.

Meg emiatt a helyzet miatt is.

Meg talán úgy minden miatt.

Nem akar gyengének látszani Matt előtt, de a nyomást azért már ő sem bírja, ezért ez az egész könnyek formájában tör ki belőle.

Ökölbe szorítja a kezeit, hátha így eláll a sírása.

Észre sem veszi, hogy Matt már kijött a zuhanyzóból, egyszál törölközőben.

Mikor a vörös Mello mögé áll, és hátulról átkarolja, a szőke összerezzen.

- Mi a baj? - kérdi a frissen zuhanyzott.

- Semmi... - oldalra fordítja a fejét.

- Na ne szivass... azért már annyira kiismertelek, hogy meg tudjam állapítani, mikor van gáz körülötted.

- Semmi csak... - megfordul, és átkarolja a vöröst.

- Csak Near, ugye?

- Mmm... - szorosan bújik a vizes testéhez.

- Nah, ebből nem értettem semmit.

- Mmm... - dünnyögi az orra alatt.

- Érteni, mit mondani neked? - kérdi mosolyogva.

- Mmm...

- Nah, ebből elég. - felkapja az ölébe, és a fürdőkádhoz viszi, amiben még mindig van víz. - ha nem válaszolsz, beleejtelek.

- Úgysem mered. - kapaszkodik Matt nyakába.

- Fogadjunk? - elengedi Mellot, és a fiú hatalmas csobbanással ruhástól a kádban landol. - Elhiszed mostmár? - huncut vigyor.

- Kinyírlak! - kikászálódik a kádból, és elkezdi kergetni a lakásban Mattet.

- Wááá!!! - röhögve szaladgál fel-alá, mint valami gyerek.

Igazából ezt azért tette, mert nem akarta, hogy Mello szomorú legyen, és a történtekre gondoljon.

Többet már nem is kérdezett Near felől.

Úgy érezte, hogy amit akart Mello már lerendezte vele.

És nem akar még ő is a fiú terhére lenni, azzal hogy kérdőre vonja.

Míg így filózgat magában, észre sem veszi, hogy Mello előtte áll, és ő pont a karjaiba rohan.

 - Most megvagy! - kiáltja a szőke, és ráugrik Mattre.

- Nee!!! - alig hogy kimondja, Mello már rajta is van, ledöntve a vöröst a lábáról.

- Te rohadék! - elkezdi ütni a fejét.

- Áucs! Ez fáj! - próbál védekezni.

- Nekem is fájt! - egyre erősebben üti, Mattnek már felszakad a szája.

- Hé! Állj le!

- UTÁLLAK NEAR! - még egyet beleüt, de aztán kikerekedik a szeme, és riadtan nézi az alatta lévő fiút. A könny összegyűlik a szemében.

- Mello... - felül, Melloval az ölében, és átkarolja szorosan.

- Matt.... - erősen szorítja magához a fiút.

- Mostmár elmondhatod mi történt...

- Semmi... - oldalra fordítja a fejét.

- De történt valami bazdmeg! Nem szoktál a semmi miatt bőgni!

- Mielőtt bejöttél volna, Near azt mondta, hogy szeret! Ezért szegeztem rá a pisztolyt! Most már nyugodt a kicsi szíved BAZDMEG? - kitépi magát az ölelő karokból, és kirobog a bejárati ajtón.

Matt még pár pillanatig a földön ülve próbálja megemészteni a szavakat. Mellot ennyire felzaklatta volna?

De miért?

Hacsak nem azért, mert neki is jelent valamit Near.

Ezek a gondolatok jutottak először Matt eszébe.

Feláll, és menne is Mello után, de most esik le neki, hogy egyszál törölközőben nem valami ajánlatos az utcára kimenni.

Szóval kihajol az ablakon, és még éppen látja a felzaklatott fiút.

- MELLO! - kiált utána, de az úgy tesz, mintha meg sem hallaná.

A szőke elkezd futni, de hirtelen megáll.

Pont Matt kocsijánál.

- HÉ EMBER! EL NE VIDD A KOCSIM! - kiált ki az ablakon a vörös.

- Mindjárt visszahozom! - érkezik a válasz Mellotól, aki éppen most száll be csurom vizesen a kocsiba.

- Hogyaza... - mérgelődik magában a kocsi tulajdonosa - DE HA EGY KARCOLÁS IS LESZ RAJTA SZÉTRUGOM A SEGGEDET! HALLOD BAZDMEG? - kiált ki az ablakon. Az utcán több járókelő is ránéz.

Az autó meg - Melloval együtt - nagy robajjal elhajt.

A vörös idegesen megy vissza a szobába.

Mérgében előveszi a múltkor félbehagyott hentait, és elkezdi nézni.

Kicsit már kezd lenyugodni, de még valami hiányzik.

Feláll, és kivesz három doboz sört a hűtőből.

Visszavánszorog, beindítja a ventillátort, legördíti a söröket és elkezd kézimunkázni.

Eközben Mello padlógázzal hajt végig a városon, egészen az SPK központjáig.

A sarkon megáll.

Kiszáll a kocsiból, és teljes nyugalommal a bejárathoz megy.

Becsenget.

Odabent csak Near van és Gevanni.

- Mello az, főnök! Mit csináljak? - szól az idősebb.

- Engedd be... - érkezik a válasz a fehérségtől, aki idegességét úgy vezeti le, hogy egyre gyorsabban kezdi tekergetni a haját.

- Főnök! Mi lesz, ha lelő minket?

- Egy ember kettőnket? Amúgy is. Mi látjuk minden mozdulatát a kamerákon keresztül. Ha meg akarna ölni minket, nem ilyen időpontban jönne ide.

- É.. értem. - idegesen a kezébe veszi a fegyvert.

- Gevanni! Semmi szükség nincs erre.

- I... igenis - leteszi a fegyvert, de azért óvatosságból a keze ügyében hagyja.

A folyosó felől egyre erősödő kopogás hallható, ami hirtelen eláll.

- Engedd be, Gevanni! - érkezik a parancs a fiatalabbtól.

A név tulajdonosa engedelmeskedik, és beengedi az idegent.

- Mello... mit akarsz? - Near háttal ül az ajtónak, amin Mello most lép be.

- Beszélni veled... - Gevannira néz - Négyszemközt.

- Gevanni... - emeli fel a hangját a fehér hajú.

- Értettem - a megszólított érti a célzást, és kimegy a helyiségből, de előtte még elveszi Mellotól a fegyverét, amit amúgy sem tudna használni, mert teljesen elázott.

- Nos? Miről akarsz velem négyszemközt beszélni? - Near hátrafordul, és kérdőn néz fel Mellora.

- Amit hajnalban mondtál nekem, arról.

- Még egyszer elmondom neked. Nem tudok semmit sem Amane Misáról, se Yagami Lightról. - oldalra néz, és elkezdi ismét csavargatni a haját.

- Nem arra gondoltam. - nézi a szemben térdelő fiút.

- Nem értelek... - nem néz Mellora.

- DE NAGYON IS ÉRTESZ! - az ingénél fogva megragadja Neart, és idegesen néz rá.

- Ennyire felzaklatott volna? - még mindig nem néz a fiú szemébe.

- FOGD BE NEAR! - elengedi, és idegből beleüt a falba - NEM ZAKLATOTT FEL, OKÉ?

- Persze. - egyre gyorsabban csavargatja a haját.

- NEM ÉS KÉSZ! Csak, tudni szeretném mire fel mondtad... vagy egyáltalán minek!

- Mert... - közelebb lép hozzá - tényleg szeretlek. -Ajkait hozzáérinti Mello ajkaihoz.

Kínzó vágy.

De most más érezheti ezt.

Egy fehér hajú fiú.

Aki nem mutat érzéseket.

Kínzó vágy - ( Matt x Mello x Near) 4.rész

A vakolat lassan egy kis területen lejön a plafonról.

Biztos a lyuk miatt, amit a golyó csinált.

Lentebb két fiú áll.

Ölelik egymást.

Vagyis csak az egyik öleli a másikat.

Közülük a vörös hajúnak egy füstölgő puskacső van a kezében, ami plafonra céloz. Ő nem öleli vissza a másikat.

Talán, mert megutálta.

Talán, mert már nem akarja látni.

Vagy talán mindkettő egyszerre.

- Matt - súgja bele a szőke hajú a másik fülébe - kérlek... ne üldözz el! Régen volt. Nem bírtam magammal, és kellett a pénz...

- Nem fogj mindent a pénzre! - ellöki magától. - Tudom, mennyire csábít a pénz! Tisztában vagyok vele! De az istenit! Érzelmek! Fel bírod fogni?

- Te ne oszd itt az észt! Semmi jogod nincs felettem bíráskodni, amíg te is ugyanazokat a dolgokat csinálod, amiket én! És azt ne mondd, hogy azzal a rengeteg csajjal azért feküdtél le, mert szeretted őket!

- FOGD BE, ÉS HÚZZ EL INNEN!

- TUDOD TE IS, HOGY IGAZAM VAN! És nem! Nem fogok mégegyszer elmenni! Megértetted? - néz rá idegesen.

- DE AKKOR ... - nem fejezi be a mondatát, mert eléggé szeretné, ha itt maradna Mello - Rendben. Maradj. De - elcsuklik a hangja, mikor érzi, hogy puha ajkak tapadnak a szájához.

Most nem tolja el magától az ajkak tulajdonosát.

Most nem.

Mert mégsem utálja?

Vagy mégis akarja látni?

Vagy talán mindkettő egyszerre?

Karjait átfonja a vékony derék körül.

Mello kezei Matt nyakán pihennek.

- Várj... - hevesen veszi a levegőt, és nézi a másikat a vörös fürtök mögül - Nem akarom, hogy az legyen, mint tegnap.

- Én sem. - fejét Matt vállára teszi. - Fájt.

- Mi az? Mégis az én farkam a legnagyobb? - mosolyodik el.

- Meghiszem azt! - elkezd nevetni, de a nevetést Matt szakítja félbe, amikor vadul megcsókolja.

Kit tudja milyen felindulásból, de Matt mégegyszer meg akar neki bocsátani. Még talán ő sem tudja miért. Hiányzott neki Mello. És tudja, hogy ezt az űrt rajta kívül senki sem tudja befedni.

Senki.

A bejárati ajtónál falják egymást, amikor a szomszéd néni meglátja őket.

- Mégis mit képzel fiatalember? Mindenféle kurvákat hoz ide, aztán meg az ajtóban csókolgatja őket? - szólal meg rekedtes hangján a vénség. Mivel Mello háttal volt, nem láthatta, hogy fiú.

- Nem vagyok kurva! - fordul hátra a lánynak hitt fiú, és a legmélyebb hangján folytatta - És semmi köze nincs ahhoz, hogy mit csinálunk Mattel! Ha akarjuk, itt dugunk! Sőt az ajtaja előtt! Jobb lesz, ha fogja a kis szatyrait és bevánszorog, mielőtt egy golyót eresztek a vén hájas seggébe!

- Nahát.., még ilyet... - morgolódva és puffogva megy be a szobájába a nénike.

- Imádom, mikor csúnyán beszélsz - mosolyodik el Matt. - amúgy... amit az előbb mondtam, hogy ne csináljuk azt, mint tegnap...

- A dugásra gondolsz?

- Jah. Nos azt a feljegyzést kéretik kitörölni a köztudatból.

- Ohh... akkor mégiscsak a nénike ajtaja előtt? - a vörös nyakába kapaszkodik.

- Hát egy kicsit arrébb. Mondjuk, az ágy megfelel uraságodnak?

- Tökéletes választás küldöncöm!

- Akkor... - ölébe veszi Mellot - csak miénk az éjszaka!

Izgatottan viszi az ölében kedvesét. Leteszi az ágyra, és rámászik, közben csókolja.

Igaz, nem merült feledésbe az a tudat, hogy minden maffia taggal lefeküdt Mello, de mégis úgy érezte Matt, hogy ezt is el kell felejteni.

Nehéz lesz, de kell.

Mert egyik lányt sem szerette úgy, mint ezt a fiút.

 Egyik lány után sem epekedett annyit, mint ezért az egy fiú iránt.

Lassan, de biztosan minden zavaró ruhadarabtól megválnak. Ajkaik hol összeérnek, hol szétválnak.

Most minden tökéletes.

Csend.

Sötétség.

Béke.

Nem kavarognak a gondolatok.

Nem érdekel itt most senkit mi lesz holnap.

Csak az, hogy egymáséi legyenek.

Eltelik pár perc, és a csendet megtörik a halk nyögések, és sóhajok.

A sötétségben izzó szempárak tűnnek fel.

A békét megdönti a bizonytalan és kínzó vágy.

A gondolatok sűrűsödnek.

Ahogy a nyögések is.

Mello erősen kapaszkodik Matt hátába, miközben fölötte a fiú egyre gyorsabban mozog.

Az izmok megfeszülnek, és egy hangos nyögéssel... vagy inkább kiáltással együtt érik el a gyönyör állapotát.

Pár pillanat múlva Matt elkezd hangosan nevetni, és Mello is követi őt.

Nevetnek egymáson.

És még a nénin is.

Meg a maffián.

Talán az egész világot szemberöhögik.

Matt bágyadtan leszáll Melloról, és a takarót magukra húzza.

Ismét csend van.

Sötétség.

Csend.

Csak a gondolatok kavarognak.

A kijelző 23 órát mutat.

- Mello... - szólal meg halkan - ugye velem nem csak érdekből vagy?

- Matt... - közel bújik hozzá - Téged, míg éltem soha nem használtalak ki! És nem is akarlak soha! Csak azért vagyok veled, mert szeretlek. Tiszta szívemből. Amúgy is... ha már válogathatnék, inkább egy pénzesebb csávóhoz mennék.

- Heh... van benne valami... - mosoly - amúgy most ez azt jelenti, hogy buzik vagyunk?

- Hát... nem feltétlen. Vagy mit tudom én... Ahh... hagyjál már a baromságaiddal! Lelövöd a hangulatot! - magához szorítja Mattet - Holnap elmegyek Nearhez.

- N... Nearhez? Mi a ráknak?

- A fényképemért...

- Azt ne mondd, hogy... Na ne! Ez kész röhej!

- Mi?

- Nearnek volt egy képe, amit mindig magánál tartott. Sosem engedte meg, hogy megnézzem. Valami szőke hajú emberkéről. Akkor te voltál az - elkezd nevetni.

- Ohh... - komolyodik el, és mereven néz egy pontot a sötétségben.

- Mi a baj?

- Semmi... semmi...

- Na jó, vegyed már a cuccaidat!

- Mi?

- Azt ne hidd, hogy odaállsz eléjük, és bociszemekkel rájuknézel, mindenki megsajnál és beengednek. Ha van köztük nő, vagy egy gyenge férfi, akkor ahhoz kell elmenned MOST! És kényszeríteni, hogy vigyen be téged a központba.

- Honnan tudsz a központról?

- Near mindig arról beszélt, hogy valami SPK- t vagy mi a szart fog létrehozni. Veled ellentétben, én jóban voltam vele... Na igen.. már amennyire jóban lehet lenni vele.

- Áhh... vágom. - kiszáll az ágyból, és elkezd felöltözni - és míg olyan jóban voltatok nem dugtad meg?

- De. Négyszázötvenhatszor. - mosoly - Amúgy miért nem mész oda meztelenül?  Szerintem sokkal szexibb lennél - felül az ágyban, és végignéz Mellon.

- Jah persze... és ha már ott járok, ne dugjam meg a csajt? Aztán Neart? Aztán az egész SPK-t? Bár nem maradhattak sokan...

- Hát... csak ha végignézhetem - pimasz vigyor.

- Te beteg vagy - hozzávágja a boxerét (Mattét).

- De akkor elviszlek. Egy feltétellel! - kiszáll az ágyból, és felveszi a boxerét.

- Mi volna az?

- Ha... - hátulról átkarolja Mellot - miután hazajöttünk leszopsz - elkezd nevetni.

- Olyan vagy! - sóhaj - De rendben van Mr.! Ahogy akarod! - hátrafordul és megcsókolja a mögötte álló fiút, és a nyakából a füzért Matt nyakába teszi.

- Ezt miért?

- Hogy Isten mindig veled legyen.

- Tudod, hogy nem hiszek ebben a baromságban. - néz oldalra.

- Akkor azért kapod, hogy én mindig ott legyek veled.

- Akkor köszönöm - megfogja a kezébe a kis keresztet, és fejét összeérinti Mello fejével - ideje lenne öltözni - sóhajt fel.

- Én már kész vagyok! Csak még elmegyek WC-re.

- Ne segítsek? - szól utána.

- Nem kell, kösz! - becsapja maga mögött az ajtót.

Pár perc múlva már mindketten kész vannak, és elindulnak.

A kocsi motorja halkan felbődül.

Matt padlógázzal hajt végig a kietlen városon.

Mello eközben a kárpitot kaparja egy-egy élesebb kanyar után.

Matt raliversenyzőket megszégyenítő sebességének hála hamarosan megérkeznek, a megadott címre.

Mello kiszáll, és olyan fél óra múlva tér csak vissza Linderrel.

- Oh... milyen jó csaj! - kacsint rá Linderre Matt.

- Fogd be! Nem kapod ám meg! - Mello besegíti a lányt a kocsiba.

- Akkor mi is a cím?

- St. Andrew Street 256. - szólal meg halkan a lány.

- Értettem kisasszony! Akkor öveket bekötni, indulunk. - mosolyodik el a békaszemüveg mögül a vörös ördög.

Tíz perc alatt ott is vannak. Matt pár utcával arrébb áll meg, hogy ne vegyék észre. Mello és Linder kiszállnak.

- Akkor... mindjárt itt leszek. - hajol még be búcsúzóul a kocsiablakon a szőke.

- De ne csinálj semmi baromságot! Egészben szeretnélek visszakapni! - megsimítja Mello arcát, és lágyan megcsókolja.

- Megpróbálom - huncut mosoly és viszonozza a csókot.

Lassan elindulnak az épület irányába. Matt nézi őket a visszapillantótükörből. Mikor bekanyarodnak a sarkon, unottan nyújtózik végig az ülésen.

Már eltelt egy óra, de még Mello sehol sincs.

 Matt egyre idegesebb.

Kiszáll az autóból, és utána megy.

A fegyvert biztos, ami biztos alapon magánál tartja.

Lassan lépked.

A saroknál megáll, nagy levegőt vesz, és befordul.

Óvatosan halad előre.

A fegyvert szorosan magánál tartja.

Halk nevetésre lesz figyelmes.

Gyorsan egy sikátorba megy, onnan kukucskál ki.

Két alak tűnik fel.

Alig lehet őket látni.

Abból az épületből jönnek ki, amelyik az SPK bázisa is.

Matt gyanakodva próbálja kisilabizálni, hogy kik lehetnek azok.

De amint közelebb érnek, már világosan látszik, hogy egyiket sem ismeri.

Gevanni és Lester az.

Nevetve és fennhangon kezdenek el szinte kiabálni.

- Hát... A főnök biztos jól érzi most magát! - fogja a hasát Lester.

- Igen. Olyan mosolyogva tűntek el a folyosókon azzal a gyerekkel... hogy is hívják? Valami Yellow? Nemtudom nagyon hülye neve volt.

- Mellonak hívják a tagot! Még a főnök ott szidta valamelyik nap! Nem emlékszel?

- Hát igen... ez a Near, nem mindennapi figura. Nem is tudtam hogy meleg!

- Ugyan már! Egyszer fekszik le egy férfival, az még nem nevezhető ferde hajlamnak! Vagy igen?

- Hát... nem tudom. Jut eszembe! Hogy van a feleséged?

- Kösz jól... tudod... - ahogy haladnak el úgy halkul a beszélgetésük, de Matt, amit akart hallani azt már meghallotta.

Előszőr nem akarja felfogni, mi volt a beszélgetés tartalma.

Nem akart mégegyszer csalódni Mellóban.

De erőt vett magán, és beoson.

Lekapcsolja a védelmi rendszer, ezáltal feltűnés nélkül sikerült bemennie az épületbe.

Hamar megtalálja a központi termet.

Bent neszelés hallatszik.

Óvatosan kinyitja az ajtót.

Beles rajta.

Két alakot lát, de azt nem, hogy mit csinálnak.

De nem bírja tovább, teljes erejéből kivágja az ajtót.

Meglátja egymással szemben Mellot és Neart, de semmi többet, mert abban a pillanatban behunyja a szemét.

Remegő kézzel felhúzza a pisztolyt, és rájuk szegezi.

A szeme még mindig csukva van.

- ROHADÉK VAGY MELLO! UTÁLLAK!